Paulay Ede (A Madách Imre c. diafilm részlete)
A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től minden évben szeptember 21-én ünneplik A MAGYAR DRÁMA NAPJÁt, annak emlékére hogy 1883-ban ezen napon volt Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a Nemzeti Színházban. A művet Paulay Ede állította színpadra.
A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeinek jobb megismertetésére, valamint, hogy ösztönözze az írókat újabb alkotások létrehozására.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség
Az ember tragédiája (részlet)
Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: MI változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
Szorítva az ember egyénisége.
Látád a hangyát és a méherajt:
Ezer munkás jár dőrén összevissza,
Vakon cselekszik, téved, elbukik,
De az egész, mint állandó egyén,
Együttleges szellemben él, cselekszik,
Kitűzött tervét bizton létesíti,
Mig eljön a vég, s az egész eláll. -
Portested is széthulland így, igaz,
De száz alakban újolag felélsz,
És nem kell újra semmit kezdened:
Ha vétkeztél, fiadban bűnhödöl,
Köszvényedet őbenne folytatod,
Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.
- (Lucifer; Harmadik szín)
Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
mint elzúgtok lábaim alatt.
- (az Úr az Első színben)
Igen, tán volna egy, a gondolat,
Mely öntudatlan a szűdben dermedez,
Ez nagykorúvá tenne, önerődre
Bízván, hogy válassz jó és rossz között,
Hogy önmagad intézzed sorsodat,
S a gondviselettől felmentene.
De trágyaféregül tán jobb neked
Tenyészni kis körödnek lágy ölében
S tudás nélkül elfogyni életeddel.-
Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben;
Nemes, de terhes önlábunkon állni.-
/Lucifer a második színben/
A célt tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga.
/Ádám az Űrben (XIII. szín)/
Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány
Volt eszmém, akkor mégis lelkesített,
Emelt, és így nagy és szent eszme volt.
Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság
Vagy nagyravágy formájában hatott-e,
Előre vitte az embernemet."
/Ádám az Űrben (XIII. szín)/
Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!
/az Úr az utolsó (tizenötödik) színben/
Természetesen a magyar drámának és irodalomnak ez csak az alapja, de emellett még számos alapvető mű íródott, amiket érdemes és illik ismerni. A teljessség igénye nélkül, néhány korábban és néhány kortárs alkotás címe. Melyek megtalálhatóak a könyvtárak polcain, de a Neumann-ház Digitális Irodalmi Akadémián, a neten is. Egyik-másikukból legendás színházi előadások, tévéjátékok, filmek is születtek, melyeket szintén nagy élmény végignézni! Keressétek őket!
Katona József: Bánk bán
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Kisfaludy Károly: Kérők
Szigligeti Ede: Liliomfi
Szakonyi Károly: Adáshiba
Nádas Páter: Takarítás
Spíró György: Csirkefej
Parti Nagy Lajos: Ibusar
Sütő András: Advent a Hargitán
Tamási Áron: Énekesmadár
Bella István: Csodaszarvas
Csukás István: Ágacska
Gyurkó László: Szerelmem, Elektra
Gyurkovits Tibor: Nagyizit
Pilinszky János: Széppróza
Mándy Iván: Séta a ház körül